A hegy, ahova nem kell serpa
Vonattal útban a Nyugati pályaudvar felé a pesti síkságból egy sziklaképződmény emelkedik ki – az állatkert Kis- és Nagysziklája.
De hogy kerül hegy erre a sík, Duna-hordalék feltöltötte pesti oldalra?
Miután 1909-ben, negyvenhárom évvel alapítása után a főváros átvette az addigi (tönkrement) tulajdonosától az Állatkertet, az új vezetés elhatározta, hogy korszerűsíti a parkot. A feladatra bizottságot hoztak létre, amelybe zoológusokat és építészeket is meghívtak. A bizottság által elfogadott terv alapelve az volt, hogy az állatokat természetes környezetükben mutassa be. Újítás volt a szárazárkos rendszer, amely eltávolította az illúzióromboló rácsokat, ehelyett mély, széles árokkal választotta el a közönséget az állatoktól.
A másik újítás még a szárazároknál is forradalmibb volt: azért, hogy a park nagyobbnak tűnjön, két műszikla megépítését is elhatározták.
A 22 méter magas Kissziklában kapott helyet a sarkvidéki panoráma jegesmedvékkel, pingvinekkel és fókákkal.
Az igazi építészeti újítást azonban a Nagyszikla kialakítása jelentette. Ennek két csúcsa közül a magasabbik 34 méterrel magasodik a kert szintje fölé.
