
Nehéz Győző
Nem vagyok született budapesti.
Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan rá tudok csodálkozni Budapest kincseire, és könnyebb nem rutinból elhaladnom a rejtett szépségek előtt. Hagyom, hogy hassanak rám, hogy életre keljenek bennem azok a történelmi pillanatok, amelyek ismertté tették a teret, az utcát, a házat, a templomot.
Történelemtanárként azt gondolom, hogy a történelem nem csupán tankönyveket jelent, hanem érzékszervekkel befogadható élményekből is építkezik. Épületekből, amelyeket láthatunk, drámai vagy éppen komikus történetekből, amelyeket hallhatunk. Budapest sokat elmond magáról, ha megvan hozzá a kíváncsiságunk.
Idegenvezető képesítésem arra is késztet, hogy folyamatosan kérdésekkel ostromoljam a várost.
És ő válaszol.
Nehéz Győző

Bajor Zoltán
Három évtizede foglalkozom a hazai és Európai természeti értékek kutatásával, emellett szívemhez legközelebb a főváros védett élőhelyei állnak.
Ezt a témát vizsgálom és népszerűsítem könyveimben (Budapest természeti kalauza, Budapest természeti értékei) és mindennapi munkám során is a Főkert Nonprofit Zrt. természetvédelmi részlegénél, ahol a budapesti természeti értékek fenntartási munkáit irányítom.
Civil oldalról is ezt az ügyet szolgálom, húsz éve vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, kilenc éve pedig a szervezet elnöke.
Bajor Zoltán

Baricsán Anett
Egyetemistaként csöppentem bele a „pesti életbe”, és annyira magával ragadott a város, hogy a turizmus és vendéglátás szak után az idegenvezetői tanfolyamot is elvégeztem.
Sosem fogom elfelejteni, amikor egyik tanárom egy igen egyszerű, számomra mégis örök érvényű tanácsot adott: ,,A legtöbben, amikor sétálnak a városban, leszegett fejjel a lábukat nézve járják az utcákat – pedig felfelé nézve hihetetlen építészeti remekművek sora színesíti a várost.“ Ettől a ponttól kezdve elkezdtem felfelé nézni és kinyílt előttem Budapest valódi arca. Minden nap újabb és újabb oldalát fedezem fel fővárosunknak. Lelkesedésemet a Budapesti Séták csapattagjaként adom át Nektek.
Baricsán Anett

Dancs Réka
Évekkel ezelőtt vidéki lányként nem kis feladatot okozott még, hogy a megfelelő helyen szálljak le a BKV-ről. Az ezt követő gyomorgörcsöt lassan felváltotta bennem a kíváncsiság és az izgalom, amikor elkezdtem figyelni a körülöttem lévő kis utcákat, a homlokzati szobrokat, házakon lévő emléktáblákat.
Ma már valódi nyolcadik kerületi lakosként kevesebbet használom a villamost, de továbbra is felfedezek. Az elmúlt évek lelkesedése tovább növekszik – immár a Budapesti Séták csapatának tagjaként.
A történelemhez kapcsolódó egyetemi tanulmányaim segítségével és az idegenvezetői képesítésem birtokában szeretném az érdeklődőknek megmutatni a város egyik titokzatos kerületét, azt a bizonyos “nyolcadikat”. Keresve sem találhatnánk jobb városrészt arra, hogy megkérdezzük az utcáktól, házaktól vagy egymástól azt, ami mindig is érdekelt minket, de eddig nem kaptunk rá választ.
Dancs Réka

Dankovics Rita
Kőbányán születtem, ott is nőttem fel – félig. Kislányként sokszor szeltem át a várost, zötyögtem a szentendrei héven, miközben a sípolás-kattogás közepette a világegyetemről gondolkoztam, és arról, hogy a dinoszauroszok mennyire menők. Aztán 16 évesen döntöttem, hogy muzeológus leszek. A történelem szak elvégzését követően azonban mégsem lettem muzeológus: kulturális örökség szakértő és idegenvezető lett belőlem. Voltam állatkerti animátor, dolgoztam szórakozóhelyen, étteremben, még a Magyar Nemzeti Múzeumban is, és több mint egy évet töltöttem külföldön. Mikor hazajöttem, akkor jöttem rá igazán, mennyire szeretem ezt a várost!
Megannyi rejtett szépség, titok és történet között élünk mi itt Budapesten! És hogy mennyi mindent nem tudunk róla, főképp akkor, ha nem épp a város történetével foglalkozó szakemberként vagy szakemberrel járjuk a várost. Célom, hogy minél több emberrel osszam meg az újrafelfedezés örömét, és hozzak közelebb elsőre távolinak gondolt korokat, érzéseket, embereket.
Dankovics Rita

Horváth Dóra
Bár Budapesten születtem és jelenleg is itt élek, sok ideig laktam fővároson kívül – így lelkemben legalább annyira vagyok „vidéki” mint „városi” ember. A főváros történetét dokumentáló rajzok, metszetek és fotók, valamint a XIX. és a XX. század budai és pesti „régi világának” emlékei mindig is lenyűgöztek, és borzongatónak találom azt is, ahogyan a hétköznapjainkból jól ismert helyszínek az elmúlt évszázadok egymásra rakódott lenyomatait magukon viseli. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a városi terek nemcsak a történelemformáló, nagy események, de az előttünk élő generációk mindennapjainak – örömeiknek, bánataiknak, szenvedélyeiknek és küzdelmeiknek – is szemtanúi voltak.
Nagy öröm számomra, hogy – bár néhány iskolában eltöltött év után jelenleg nem magyar szakos tanárként, hanem kommunikációs területen dolgozom – a Petőfi-séta vezetése kapcsán lehetőségem nyílik közelebb hozni és élővé tenni nemcsak a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjét, de a verseket, szövegeket, és magát az irodalmat is.
Horváth Dóra

Kis Anna
Egyetemi tanulmányaim, majd a munkám miatt 10 éve szinte minden nap járom a várost, és immár budapesti lakosként ez állandósult. Ennek ellenére egy-egy hosszabb városi séta alkalmával még mindig előbukkannak számomra addig ismeretlen kis terek, amelyeket az utcák rejtett értékként őriznek. Közel állnak hozzám a rejtvények, a kvíz-jellegű tanulási formák. Sétámon az éghajlatváltozás témakörét igyekszem „körbejárni” – elméleti és gyakorlati síkon egyaránt.
Éghajlatkutatóként fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson a klímaváltozás fogalma, megértsék, hogy mi a szerepünk benne, illetve hogyan tudjuk azt esetlegesen mérsékelni – akár egy nagyvárosban élve is.
Kis Anna

Kiss Borbála
Külföldi utazásaim során figyeltem fel arra, hogy sok városban természetesen szépnek, különlegesnek tartják azokat az épített és természeti értékeket, melyek mellett nap mint nap elsétálnak. Tősgyökeres pestiként ekkor döntöttem úgy, hogy én is másképp fogok tekinteni Budapestre.
Olasz-történelem szakos tanárként érdekel a város külföldi interpretációja, külföldi kapcsolatai, illetve meggyőződésem, hogy Budapest múltjának ismerete segít abban, hogy jobban megértsem jelenlegi helyzetét is.
Kiss Borbála

Kocsárdiné Farkas Rita
Budapesten születtem és nőttem fel. Első sétáimat a városban nagypapámmal kézen fogva tettem, akivel belefeledkeztünk az izgalmas történetekbe, amelyeket kifogyhatatlanul mesélt. Ha őt hallgattam, megelevenedtek a helyszínek, amelyeket bejártunk, életre keltek régi korok gyerekei, felnőttei, suhogtak a ruhák, emelkedtek a kalapok, nyerítettek a lovak, és mosolyra húzták a szájukat az erkélyeket tartó kőóriások.
Későbbi olvasmányélményeimben is mindig összekapcsolódtak a személyesen látott utcaképek és helyszínek az adott történetek valós, vagy kitalált szereplőinek életével. Ez adta az alapját annak, hogy magyartanárrá, később idegenvezetővé váljak, hogy megoszthassam másokkal is az irodalom és a város történetének egymásra találásában rejlő élményt.
Kocsárdiné Farkas Rita

Kovács Eszter
Egyetemi tanulmányaim kapcsán kerültem hosszabb időre Budapestre. A viszonyunk nem indult zökkenőmentesen, sokáig se veled, se nélküled jellege volt. Aztán valami megváltozott. Az egyik nap más szemmel néztem a városra, adtam neki egy esélyt, hogy képes legyen úgy elvarázsolni, mint a szülővárosom. És Budapest kapva kapott az alkalmon J Azóta nem telik el úgy nap, hogy ne mutatna valami újat.
Számomra a legnagyobb kincs, ha megoszthatom felfedezéseimet másokkal, ha közösen élhetjük át ezeket, kiszínezve a mindennapokat. Ahogy a tanári pályán úgy az séták során is a komplex megismerésre, minél több nézőpont felvillantására törekszem, azonban a játékosság elengedhetetlen. Mindenki szeret játszani legyen szó kicsikről nagyokról, így séta nem maradhat el a játék valamilyen formája nélkül akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó.
Amikor először belekóstoltam a tematikus séták világába, akkor jöttem rá mennyire sok csoda mellett sétálunk el nap, mint nap. A változatosság gyönyörködtet elv igaz itt is. Minden séta egy új élmény, ahol a kreativitásnak határt csak a csillagos ég szabhat. Számomra nincs nagyobb öröm annál, ha látom sikerült a velem sétálóknak valami többel hazatérni, a városnak egy egészen más arcával megismerkedni.
Kovács Eszter

Kulcsár Heni
Az utazás a szenvedélyem. Sok nagyvárosban jártam már a világon, de Budapest mindig is a kedvencem lesz. Gyermekkorom óta a főváros közelében élek, de mai napig tartogat még számomra meglepetéseket ez a csodálatos város. Amikor éppen nem külföldön töltöm az időmet idegenvezetőként, akkor az üzlet világában kalauzolom el az itthoniakat, segítve őket pénzügyi döntéseikben. Szeretek emberekkel foglalkozni.
Budapesti sétáimon kívül idegenvezetőként külföldön is vezetek csoportokat. Szeretek emberekkel foglalkozni, szeretek mindent, ami a pszichológiához köthető. Túráimba gyakran belecsempészek valami izgalmas, pszichológia témájú hátteret is. Szabadidőmben szívesen keresem fel Budapest legjobb kávézóit.
Idegenvezetőként célom megmutatni másoknak, hogy mennyivel több van a világban, mint amit elképzelünk.
Kucsár Heni

Látrányi Orsolya
Gyerekkorom óta, minden percemet a kutyák töltötték ki, kiállítások, kutyaiskola, tanfolyamok.
Lelkesedésem azóta is töretlen, kiképzői tudásom immár 30 éves múltra tekint vissza. Folyamatosan képzem magam, szemináriumokon veszek részt. 20 éve vagyok a Pannon Kutyás Kutató Mentőcsapat tagja.
Szeretek kirándulni, a kutyákkal felfedezni újabbnál újabb túra útvonalakat, hatalmas feltöltődést, örömet ad az erdő és a kutyák önfeledt játéka.
Látrányi Orsolya

Markovits Zsuzsi
Talán 15 éves lehettem, amikor az iskolaváltás előtt álló húgom kitalálta, hogy ő vendéglátóipari szakközépbe menne. Néztük a lehetőségeket, és akkor egyszer csak, mint a mesékben a villanykörte, bevillant, hogy én pedig idegenforgalom irányban tanulok tovább. Életem leggyorsabb és egyben legjobb döntése volt. Elvégeztem egy nappali idegenvezető képzést, majd a főiskolát idegenforgalmi szakon, egészségturizmus szakirányon, végül még egy wellness menedzser képzést is szereztem. Bár idegenvezetőként nem dolgoztam, de a gyerekeimmel szívesen „turistáskodunk” Budapesten, és még én is számtalanszor rácsodálkozom a város szépségére, hogy minden évszakban más és más arcát mutatja a város. Akár este a kivilágított Parlament, vagy a panoráma a Gellért-hegyről, az adventi vásárokról nem is beszélve, ami minden évben kötelező program a családdal.
Én született 11 kerületi vagyok, és bár ma Pest közvetlen közelében lakunk, a mai napig ha megkérdezik vidéken vagy külföldön, hogy honnan jöttünk, azonnal rávágom, hogy Budapestről.
Több, mint 7 évig dolgoztam utazási irodában utazás szervezőként, majd 10 évig főállásban Anya voltam és a három gyerekünkkel szerveztem a család utazásait.
Bárhova sodort a sors,még iskolásként is, előbb-utóbb rám ragadtak a program szervezéses feladatok. Bár nem mindig könnyű, de szeretem csinálni. Mindig öröm számomra, ha pozitív visszajelzéseket kapok utasoktól, hogy milyen jól érezték magukat, és ennek én is részese lehettem.
Minden lehetőséget megragadok, hogy utazhassak, akár itthon, akár külföldön, és az így szerzett élményeimmel, tapasztalataimmal segíthessek másoknak is megismerni a világot.
Dédmamám mondta mindig, hogy elvehetnek mindent az embertől, de az élményeket soha. Ezt vallom én is, és ezért sem döntenék ma sem másképp, ha szakmát kéne választanom.
Markovits Zsuzsi

Tinku Balázs
Egyetemista korom óta élek Budapesten. Előtte éltem faluban és városban is egyaránt. Budapesten élve döbbentem rá, mit is jelent, milyen örökséget hordoz a Duna közelsége, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban történész-muzeológusként dolgozva pedig az érdeklődésem a Budapesten még fellelhető, látható hajós örökség felé fordult. A Múzeum hajózási gyűjteményének felelőseként napi rutinom ennek az örökségnek az ápolása, védelme és feldolgozása. Ismeretterjesztő írásaim a Napi Történelmi Forrás révén esetenként az index.hu-n is elérhetővé válnak.
A budapesti Duna-part, mint élhető és hozzáférhető tér ismeretlen és kihasználatlan a budapesti emberek számára, hajós öröksége pedig feledésbe merült. Ezért a Duna parti (budapesti) sétákat vezetve szeretném bemutatni Budapest és a magyar közlekedéstörténet egy méltatlanul elfeledett, ugyanakkor magától értetődő tevékenységét, a dunai hajózást.
Tinku Balázs