Ha azt a kérdést tenné fel valaki, hogy mi köti össze Kossuth Lajost a Kőbányai sörrel és Zugligettel, valószínűleg csak elvétve találnánk olyan embert, aki tudná a helyes választ.
Nem csoda. A kérdés megfejtéséhez elmélyült nyomozás szükséges.
A Budapest XII. kerületi zugligeti Szilassy út 3. szám alatti hatalmas telek első tulajdonosa valószínűleg Johann Stettner udvari tanácsos volt az 1700-as években. A minden irányból erdő által körülvett telken az 1760-as évektől az Isten Szeméhez címzett fogadó üzemelt. Nevét a telken található tóról kapta, amelybe miután fenékforrásai kiapadtak, a közelben lévő Disznófő forrás túlfolyó vizét vezették.
A fogadó már a XIX. században kedvelt kirándulóhelye volt a pesti polgároknak. Többször megfordult itt Kossuth Lajos is. Kossuth 1837-ben – orvosi javaslatra – bérelt magának lakrészt a fogadóban. Az orvosi vélemény szerint Kossuthnak hosszabb pihenésre volt szüksége azok után, hogy 1832-36 közötti rendi országgyűlés munkáját újságíróként igen intenzíven követte végig.
Kossuth ugyanis életének ebben az időszakában készítette híres Országgyűlési Tudósításait, amellyel magára haragította a császári udvart. A hatalom, annak érdekében, hogy Kossuth éles meglátásai ne jussanak el a közvéleményhez, elkoboztatta sokszorosítógépét. Ezután Kossuth magánlevelezés formájában kézi sokszorosítással igyekezett eljuttatni tudósításait az arra fogékony embereknek. Bár a hatalom ezt is helytelenítette, eltűrte azt, bízva abban, hogy a tudósítás a terjesztés nehézsége miatt majd abbamarad.
De Kossuth nem adta fel. Amikor 1836-ban Pestre költözött, új formában, de változatlan tartalommal folytatta munkáját, és kiadta a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben a megyei „önkormányzatok” munkájáról tudósított.
Ez már a bécsi udvarnak is sok volt, és elhatározták letartóztatását. A letartóztatási parancs kiadásakor Kossuth épp a fogadóban pihent.
Annak érdekében, hogy nehogy gyanút fogjanak a fogadóban tartózkodó emberek, nem a bejáratott útvonal felől, jól látható módon érkeztek elfogására a helytartó katonái, hanem az erdő felől lopózva kerítették be az épületet és így tartóztatták le Kossuthot 1837. május 5-én.
Hűtlenség miatt – ellenszegült az uralkodói akaratnak a tudósításai folytatásával – 4 év börtönre ítélték. Végül 1840-ben szabadult, és hamarosan elindította Pesti Hírlapot…
A zugligeti villa többszöri átalakítást, tűzvészt és tulajdonosváltást követően az 1860-as években került Haggenmacher család tulajdonába. A Haggenmacherek Svájcból származó iparos família tagjai voltak, akik a reformkor idején érkeztek Magyarországra. Kezdetben a malomiparban tevékenykedtek. Haggenmacher Károly 1863-ban az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Társaság főmolnáraként helyezkedett el. Szakmájának kiváló képviselője volt: élete során 15 malomipari szabadalmat jegyeztetett be. Bátyja, Henrik 1867-ben Kőbányán, kihasználva a hatalmas földalatti pincerendszer kedvező adottságait, megvette a Barber és Klusemann Sörgyárat, amit Első Magyar Részvényserfőzde” néven üzemeltetett. Henrik kőbányai konkurense az osztrák származású Dreher család, s annak sörgyára volt. Henrik az időközben a rosszul startolt budafoki Frohner család sörüzemét is megvette.
1875-re Haggenmacher sörüzeme termelékenységben a második volt Dreher Antal kőbányai sörgyára után.
A két konkurens család, miután látta, hogy nem bír egymással, családi kapcsolatait fonta szorosabbra. Henrik fia, ifjú Haggenmacher Henrik, aki a budafoki sörgyárat vezette, 1884-ben feleségül vette Aich Emmát, s így Aich Ferenc lett az apósa, aki a Dreher Sörgyár magyarországi ágának vezetője volt. Henrik lánya pedig 1898-ban feleségül ment Dreher Jenőhöz.
Mindkét Henrik, apa és fia 1917-ben meghaltak. Henrik öccse Károly, utolsó éveit a Zugligetben töltötte. Miután megvakult, 1921-ben önkezével vetett véget életének a zugligeti házban.
A trianoni döntést követő keresletvisszaesés végül arra indította a két családot, hogy 1933-ban egyesítse a Haggenmacher és a Dreher-féle sörgyárat: Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde” néven.
Miután Károly meghalt, az örökösök a villát a fővárosnak adták azzal a kikötéssel, hogy a ház a gyermekeket szolgálja. A főváros ígéretét nem tartotta be, s hogy a fenntartás költségeitől meneküljön, bérbe adta a villát. Utolsó bérlője gr. ifj. Andrássy Gyuláné volt, aki 1946-ban bekövetkezett haláláig lakta az épületet.
Az új politikai korszakban 1949-től kezdte meg itt működését a Kossuth Lajos Nevelőotthon. Az otthonban nehezen kezelhető, neurotikus gyermekek nevelésével és tanításával foglalkoztak. A gyerekek gondozták a hatalmas parkot, ahol dísznövények mellett konyhakertet is műveltek.
Az Isten szeme tavat, amiben alkalmanként aranyhalakat is tartottak, nyaranként fürdésre használták. Egyszerre 30 gyerek élt a villában. Az épület állapota időközben egyre romlott, az intézet 2000-ben kiköltözött. Az épület azóta üresen áll. A park teljesen elvadult, az egykori fogadó nevét adó Isten szeme tó már alig észrevehető, teljesen benőtte a növényzet. A kapun lévő töredezett tábla szerint az ingatlan őrzik. Ott jártunkkor erre semmi sem utalt.
A nagy múltú műemléki védettségű lepusztult ingatlan és elvadult parkja hasznosításra vár…